Juliana Koch és az NFZ

Európa egyik legkeresettebb oboaművésze, Juliana Koch lesz a Nemzeti Filharmonikus Zenekar március 5-i, Müpában adott hangversenyének szólistája, amelyen Richard Strauss Oboaversenye és Hősi élet című műve, valamint Beethoven Egmont-nyitánya is felhangzik. 

Juliana Koch jelenleg a Sir Simon Rattle vezette Londoni Szimfonikusok szólamvezetője, s ezen az esten Richard Strauss Oboaversenyét adja elő, amelyet videós üzenetében így ajánlja:   

"Kedves Közönség! Juliana Koch vagyok. Alig várom, hogy márciusban ellátogassak Budapestre, és első alkalommal játszhassam a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral. Magammal viszem majd az oboámat és egy csodálatos darabot: Richard Strauss Oboaversenyét. Ehhez a kompozícióhoz egy anekdota is kötődik.1945-ben íródott, és Strauss utolsó befejezett művei közé tartozik. Egy amerikai katonáról, aki a zeneszerző lakóhelye közelében állomásozott, kiderült, hogy oboázik. Így aztán felkereste otthonában a híres komponistát, és megkérte, hogy írjon neki egy versenyművet. Strauss azonban visszautasította. Ám úgy tudjuk, végül meggondolta magát, és mindössze néhány hét alatt elkészítette a huszonöt perces darabot, amely minden idők egyik legcsodálatosabb és leghíresebb oboaversenye lett. Amennyiben szívesen meghallgatnák élőben ezt a remekművet, kérem, látogassanak el koncertünkre. “

 

Ezt megelőzően a koncerten Beethoven Egmont-nyitánya hangzik el. Állítólag a vészterhes napokban ez az egy klasszikus zenei lemez volt kéznél a stúdióban. Akárhogy is történt, tény, hogy a Magyar Rádió 1956 őszén újra és újra az Egmont-nyitányt játszotta le, Nagy Imre drámai szavai mellé („csapataink harcban állnak”). Keresve sem találhattak volna az alkalomhoz jobban illő muzsikát. Komor, hősi hang, küzdelem, a győzelem reménye – minden benne van Beethoven zenéjében. A március 5-i hangversenyt Richard Strauss Hősi élet című műve zárja. A 20. század elején Richard Strauss zenéje valósággal megbabonázta az új iránt fogékony fiatalokat. Bartók Béla ámulva hallgatta 1902-ben az Imígyen szóla Zarathustra budapesti előadását, lelkesedésében azonnal megszerezte a Hősi élet című szimfonikus költemény partitúráját, s megtanulta kívülről. Úgy zongorázta el a hihetetlenül nehéz darabot, hogy annak még Bécsben is híre ment. Aztán telt-múlt az idő, kissé megkopott a straussi varázs – maga Strauss is másféle utakat kezdett követni, főleg A rózsalovag után… Hogy merre vezetett ez az út, azt most megtapasztalhatja a koncert közönsége. A műben elhangzó hegedűszóló a Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertmestere, Falvay Attila előadásában hallhatja a közönség, egy a Magyar Állam tulajdonában lévő Antonio Stradivari 1731 „Hamma” hegedűn.

A hangverseny karmestere Michael Sanderling, aki magyar családja miatt részben Budapesten él, de először vezényel magyar zenekart. Geoffrey Newman, a Seen and Heard International kritikusa így írt róla: „Két dolgot azonnal észrevehettünk: egyrészt, milyen határozottan emlékeztetnek Michael Sanderling vezénylő mozdulatai néhai édesapja gesztusaira; másrészt, milyen eltérő a hangzó végeredmény az ő esetében. Teltebb a középfekvés, egységesebb a megszólalásmód, és a nagy tutti csúcspontok fénye, mély lélegzete és súlya is figyelemreméltó.”