Sharon Kam és az NFZ a Zeneakadémián

A világ egyik vezető klarinétművésze, Sharon Kam lép fel a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral január 24-én a Zeneakadémián, s az esten  Weber II. (Esz-dúr) klarinétversenyét adja elő, Hamar Zsolt vezényletével. A koncert Mozart g-moll szimfóniájával kezdődik, a programot a szerző egyik remekműve, a Requiem zárja. Közreműködik Schnöller Szabina szoprán, Wiedemann Bernadett alt, Ninh Duc Hoang Long tenor, Cser Krisztián basszus, a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. 

A hangversenyen elsőként Mozart g-moll szimfóniája hangzik fel, amelyet a szerző tizennyolc évesen komponált szülővárosában, Salzburgban.

Ezt követi Weber II. (Esz-dúr) klarinétversenye. Az erre a hangszerre írt műveit a komponista barátja - az által csak klarinétzseninek titulált  - Heinrich Joseph Bärmann ihlette. Ő mutatta be 1811 tavaszán Weber Op. 26-os klarinétconcertinóját. A nagy siker nyomán I. Miksa (József) bajor király további két versenyművet rendelt a szerzőtől, aki ennek eleget is tett. Az Esz-dúr klarinétverseny. (op. 74) már az ősbemutatón tomboló sikert aratott - a komponista saját szavai szerint.

 

             Sharon Kam (Fotó: Maike Helbig)

 

Tudjuk, Mozart torzóként hagyta ránk a Requiemet. A Lacrimosa-tételből csak nyolc ütemet írt meg, papírra vetett egy fúgatémát a tétel zárásához, illetve az Offertorium ezután következő két tételét még felvázolta, a továbbiakból viszont semmit. Miután a művet egy nevét elhallgató főúr rendelte meg jó pénzért, az özvegy segítségért folyamodott. Többen visszautasították, maradt Franz Xaver Süssmayr, a szerény tehetségű barát. Ő mentette a menthetőt. A fúgatémát mellőzte, mert nem tudott fúgát írni. A mű így vált közismertté. A 20. században ugyan számos kísérlet történt jobb, stílusosabb kiegészítésre, de egyik sem terjedt el. Süssmayr változatát megszerette az utókor. Csoda történt? A Jóisten megsokszorozta egy jelentéktelen muzsikus képességeit? Nem, mondja egy Alon Schmuckler nevű, nagy fantáziával megáldott zenetörténész. A magyarázat egyszerű. Mozart maga fejezte be a darabot. Mert a halálát 1791 decemberében csak eljátszotta, hogy elkerülje a kínos adósságokat. A színlelt temetés után Budára költözött, özvegy Tamássynénál vett ki szobát, és még sok kaland várt rá. Konstanze természetesen be volt avatva. Gyönyörű történet. A közönség eldöntheti, a csodában hisz-e inkább vagy a színes mesében. Esetleg egyikben sem, és legszívesebben új befejezést kreálna.

Az úgynevezett "kis" g-moll szimfónia, illetve Weber II. klarinétversenye nem vet fel ilyen kérdéseket. Sok is lenne belőlük egy estére.